Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Júúúúj Emma pasija

2009.06.09
- Halló?- szóltam bele a telefonba. Hajnali három. Ki az ördög hívogat ilyenkor?
- Szia. Bocsi a késői zavarásért, de Emma Gordric-ot keresem.- mondta egy fiú a vonal túlsó végéről.
- Pár szobával arrébb található.- mondtam és a képet kezdtem nézegetni, amin Kim és Shlook( barátja) a lehullott és megsárgult falevelek között állt és egymást ölelték miközben Kim lába a magasba emelkedett, ugyanúgy, ahogy az enyém, alig néhány órája.
- Megmondanád neki, hogy Andreas kereste?- kérdezte a fiú.- Bár nem tudom miért ezt a számot adta meg.
- Oké, megmondom.- mondtam, hisz fáradt voltam ahhoz, hogy megvitassam miért az én számom került hozzá.
- Köszi, és még egyszer bocs.- mondta a fiú és kinyomta.
A reggel hála istennek, valamivel fényesebbre sikerült. Ma lesz az első fellépésünk a Th előtt. Reggel egy sötét farmer- térdnadrágot húztam és egy fehér pólót, ami kivételesen a méretemnek volt szánva, nem a két, három számmal nagyobbakra. Mikor felöltöztem, egy fél mosollyal nyugtáztam, hogy Kim és Ley még mindig az ágyában szuszog. Mivel jószívű vagyok, eszembe jutott, hogy talán innának egy kávét reggelire, ezért megfőztem. Csináltam nekik egy- egy szendvicset, és amíg a kávé főtt, lefutottam a lépcsőn, hogy megvegyem a kedvenc újságukat. Kimnek épp most jelent meg a Bravo következő száma, és volt német változat is, Leynek viszont nem jártam ilyen sikerrel az Im- mel. Más német újságot nem találtam. Mire felértem, a kávé már kifőtt, ezért lekapcsoltam a miniexpresszt és kitöltöttem pohárkákba a kávét. Tálcán vittem be nekik.
- Jó reggelt álomszuszékok! Ébresztő fel! Ki az ágyból, tűzriadó! Vásárolnunk kell ruhákat! Kelljetek fel mihaszna népek!- hangoskodtam. Kim első reakciója, hogy kinyomja a telefont, de miután az ébresztő nem maradt abba, kénytelen volt kibújni a fehér lepedő alól, hogy észre vegye, kivel van dolga.
- Kávét érzek!- mondta Ley és szimatolva bár, de ő is kikelt az ágyból.
- Az újságod!- mondtam és hozzá vágtam Kimhez a Bravót.- Friss példány. Ley, neked itt nincs beszerezve a német Im, sorry. Kávé és kaja a tálcán.- mondtam, miközben letettem a két ágy közötti kis asztalra.- Öltözzetek fel, mert megyünk ruhát venni, ma este koncert.
- Állj! Ki vagy és mit csináltál az igazi Fabbyval?- kérdezte Kim.
- Kidobtam az ablakon.- mondtam.- Na lelépek, 20 perc múlva vagyok oké? Ha nem jövök, Emmáék megettek reggelire.- mondtam és kimentem, magára hagyva a szobában a két lányt. Mikor Emmáék szobájába értem, Myssy nyitott ajtót.
- Mért dörömbölsz reggel 8-kor?- kérdezte, de úgy, mintha félnótás lennék.
- Vásárlás.- mondtam.
- Az anyja!- kapott a fejéhez Myssy, hisz ő imádja a vásárlást.- Gyere be!- kiabált hátra futtában. Bementem, egyenesen Emmához.
- Beszélnünk kéne.- mondtam.
- Miről?- nézett rám ártatlan képpel Emma.
- Nem is tudom... pasikról... mondjuk az olyan pasikról akinek az én számom adod meg.- mondtam és úgy tettem mintha elszóltam volna magam. - Upsz.- tettem a kezem a szám elé.
- Andreas felhívott?- kérdezte lelkesen.
- Oh... szóval ismered.... Nos? Kíváncsian várom a válaszod.- mondtam.
- Andreas a barátom. A Th-s ikrek haverja. Gondolom hallottál már róla. Vele kavarok és hát... most épp járunk.
- Oké, eddig világos, de a számom miért van meg neki?
- Mert Myssy képes felvenni a telefonom és a nevemben beszélni, és nem akarom, hogy elrontson valamit.- mondta Em.
- Na jó.... mindegy öltözz. Vásárlás.- mondtam megadóan, Emma viszont nem tágított.
- És te, meg Rómeó? Hogy álltok?- kérdezte Emma.
- Hm...Rómeó és én? Nincs köztünk semmi. Nem mondhatod el, senkinek! VILÁGOS?- kérdeztem.
- Mint a nap. Szóval?- tért vissza a lényegre.
- Nem járunk. Két hétig kell eljátszanom ezt a szerepet, és utána vége. Csinálunk majd egy tragikus szakítást és barátok maradunk. Én megkapom a fizetségem, ő meg bebizonyítja az öccsének, hogy „meg tud változni”, ami persze nem igaz.
- És mi a te fizetséged?- kérdezte Emma. Válaszra nyitottam a szám, de rá döbbentem, hogy még én sem tudom, hiszen ezt nem beszéltük meg.
- Nem tudom.- ismertem be. 10 perc múlva Tom már nálam volt.
- Szia.- nyitottam ki neki az ajtót.
- Szia. Bejöhetek?- kérdezte.
- Persze.- álltam félre az ajtóból.